AZ EREDETI, JELENLEG IS ÉRVÉNYBEN LÉVŐ FAJTASTANDARD KÖZZÉTÉTELE: 2001. március 3.
KATEGÓRIA: Kísérő kutya.
F.C.I. OSZTÁLYBA SOROLÁS:
5. osztály Spicc és ősi típus.
5.csoport Ázsiai Spicc, ill. rokon fajok.
Munkavizsgát nem igényel.
5.csoport Ázsiai Spicc, ill. rokon fajok.
Munkavizsgát nem igényel.
RÖVID TÖRTÉNELMI ÁTTEKINTÉS
Japánban eredetileg nem létezett közepesnél nagyobb testű kutya. Az 1603-as évtől kezdődően az Akita tartományban megrendezett kutyaviadalokon Akita Matagi-kat, közepes méretű medvevadász kutyákat uszítottak egymás ellen. 1868 után Tosa-val és masztiffokkal keresztezték őket, amelynek eredményeképpen méretük jelentősen megnövekedett és a Spicc fajtákra jellemző tulajdonságok fokozatosan elhalványultak.
1908-ban törvény tiltotta be a kutyaviadalokat, ám az addigra széles körben megkedvelt fajta, mint nagytestű japán kutya tenyésztése tovább folyt. Az elért sikerek elismeréseképpen 1931-ben kilenc különösen kiemelkedő egyedet nemzeti kinccsé nyilvánítottak.
A második világháború idején, 1939 és 1945 között elterjedt szokássá vált, hogy kutyák bundáját katonai ruházat céljára használták fel. Az alapanyag-utánpótlás folytonosságát biztosítandó, a rendőrség rendészeti és katonai célokra használt németjuhászokon kívül az összes kutya beszolgáltatását vagy befogását rendelte el. Egyes akita-rajongók azzal próbálták meg kijátszani az új törvényt, hogy kedvencüket németjuhászokkal keresztezték.
A világháború végére számuk drasztikusan megcsappant. Három, egymástól jól elkülöníthető változat alakult ki: a Matagi Akiták, a harci Akiták, illetve a németjuhász-Akiták. A három különböző, mégis egy néven futó változat létezése komoly problémákhoz, félreértésekhez és káoszhoz vezetett.
A világháborút követő, a fajtatisztaság érdekében végrehajtott restaurációs törekvések legjelentősebb szereplője a masztiff és németjuhász jellemzőkkel rendelkező Kongo-go, a Dewa-vérvonal képviselője. A komoly tekintélynek örvendő tenyésztők jelentős része azonban mereven elutasította a nem japán kutyákkal történő vérfrissítést és Matagi Akitákkal képzelte el az ősi, tradicionális japán fajta visszaállítását. Erőfeszítéseiket siker koronázta: így alakult ki a ma is ismert és méltán kedvelt, nagytestű japán Akita.
Japánban eredetileg nem létezett közepesnél nagyobb testű kutya. Az 1603-as évtől kezdődően az Akita tartományban megrendezett kutyaviadalokon Akita Matagi-kat, közepes méretű medvevadász kutyákat uszítottak egymás ellen. 1868 után Tosa-val és masztiffokkal keresztezték őket, amelynek eredményeképpen méretük jelentősen megnövekedett és a Spicc fajtákra jellemző tulajdonságok fokozatosan elhalványultak.
1908-ban törvény tiltotta be a kutyaviadalokat, ám az addigra széles körben megkedvelt fajta, mint nagytestű japán kutya tenyésztése tovább folyt. Az elért sikerek elismeréseképpen 1931-ben kilenc különösen kiemelkedő egyedet nemzeti kinccsé nyilvánítottak.
A második világháború idején, 1939 és 1945 között elterjedt szokássá vált, hogy kutyák bundáját katonai ruházat céljára használták fel. Az alapanyag-utánpótlás folytonosságát biztosítandó, a rendőrség rendészeti és katonai célokra használt németjuhászokon kívül az összes kutya beszolgáltatását vagy befogását rendelte el. Egyes akita-rajongók azzal próbálták meg kijátszani az új törvényt, hogy kedvencüket németjuhászokkal keresztezték.
A világháború végére számuk drasztikusan megcsappant. Három, egymástól jól elkülöníthető változat alakult ki: a Matagi Akiták, a harci Akiták, illetve a németjuhász-Akiták. A három különböző, mégis egy néven futó változat létezése komoly problémákhoz, félreértésekhez és káoszhoz vezetett.
A világháborút követő, a fajtatisztaság érdekében végrehajtott restaurációs törekvések legjelentősebb szereplője a masztiff és németjuhász jellemzőkkel rendelkező Kongo-go, a Dewa-vérvonal képviselője. A komoly tekintélynek örvendő tenyésztők jelentős része azonban mereven elutasította a nem japán kutyákkal történő vérfrissítést és Matagi Akitákkal képzelte el az ősi, tradicionális japán fajta visszaállítását. Erőfeszítéseiket siker koronázta: így alakult ki a ma is ismert és méltán kedvelt, nagytestű japán Akita.
ÁLTALÁNOS MEGJELENÉS:
Erőteljes, nagytestű, arányos felépítésű kutya. Másodlagos nemi jellege fejlett, jól kivehető. Félelmet nem ismerő, hűséges, nemes, tekintélyt parancsoló fajta.
FONTOSABB TESTMÉRETEK ÉS AZOK ARÁNYA:
A marmagasság és a testhosszúság (a vállbúb és az ülőgumó távolságának) aránya 10 : 11. A szukák teste némileg hosszabb, mint a kanoké.
Figure A: helyes
VISELKEDÉS ÉS TEMPERAMENTUM:
Vérmérsékletét tekintve higgadt, hűséges, engedelmes és fogékony.
FEJ
AGYKOPONYAI RÉSZ:
Koponya: A fej mérete arányos a testtömeggel. Széles homloktájék, redőzött, ránctalan homlok.
Stop: Élesen kirajzolódik.
ARCORRI RÉSZ:
Orr: Nagy méretű, fekete. Enyhe, szórványos pigmenthiány csupán a fehér kutyáknál elfogadható, de a fekete szín mindig előnyt élvez.
Fang: Közepesen hosszú és erőteljes. Elvékonyodó, de nem hegyes. Egyenes orrnyereg.
Állkapocs / Fogazat: Erős fogak, ollós harapás.
Állkapocs / Fogazat: Erős fogak, ollós harapás.
Ajkak: Feszesek.
Pofa: Közepesen fejlett.
Szemek: Viszonylag kisméretűek. A szem külső sarka feljebb helyezkedik el, ezért háromszögre hasonlít. Egymástól közepesen távol elhelyezkedő, sötétbarna szempár (minél sötétebb, annál jobb).
Pofa: Közepesen fejlett.
Szemek: Viszonylag kisméretűek. A szem külső sarka feljebb helyezkedik el, ezért háromszögre hasonlít. Egymástól közepesen távol elhelyezkedő, sötétbarna szempár (minél sötétebb, annál jobb).
Fülek: Viszonylag kisméretű, vastag, a csúcsnál lekerekített fülek, egymástól közepes távolságban. Fülei ferdén előre- és felállva helyezkednek el.
NYAK: Vastag, erőteljes, nyaklebernyeg nélküli. A fejjel arányos méretű.
TEST:
Hát: Egyenes, erőteljes.
Ágyék: Széles, izmos.
Mellkas: Mély mellkas, jól fejlett szügy, szépen ívelt bordák
Has: Felfelé ívelő hasvonal.
FAROK:
Magasan ülő, vastag, a hátra felkunkorodó farok. Kiengedve a csánk felett néhány centiméterrel ér véget. A rövid farok általában túl alacsonyan helyezkedik el, míg a hosszú farok vége túl laza. A felkunkorodás lehet jobb oldali, bal oldali, csigás vagy dupla kunkorodó.
VÉGTAGOK
ELÜLSŐ VÉGTAGOK:
Vállöv: Közepesen lejt. Fejlett.
Könyöktájék: Masszív.
Lábszár: Egyenes, erőteljes csontozatú.
Vállöv: Közepesen lejt. Fejlett.
Könyöktájék: Masszív.
Lábszár: Egyenes, erőteljes csontozatú.
FAR: Jól fejlett, erőteljes, közepesen szögellt.
MANCS: Vastag, kerek, boltozatos, feszes.
MOZGÁS: Lendületes, erőt sugárzó, magabiztos mozgás.
SZŐRZET: Durva tapintású, egyenes fedő szőrzet, puha, sűrű aljszőrzet. A csánkon és a faron némileg hosszabb, a farkon pedig jelentősen hosszabb szőrszálakkal.
SZÍN: Vörösesbarna, szezám (fekete végű, vörösesbarna szőrszálak), csíkos és fehér.A fehér színű egyedek kivételével az összes színváltozatnak rendelkeznie kell “Urajiro”-val.
“Urajiro”: A pofán, az orr két oldalán, az állkapocs és a nyak alatti részen, a mellkason és a hason, illetve a farok alsó részén és a lábak belső oldalán található fehér (vagy világos) színű szőrzet.
“Urajiro”: A pofán, az orr két oldalán, az állkapocs és a nyak alatti részen, a mellkason és a hason, illetve a farok alsó részén és a lábak belső oldalán található fehér (vagy világos) színű szőrzet.
MÉRET:
Marmagasság:
kanok: 67 cm,
szukák: 61 cm.
( +/- 3 centiméteres tűréshatárral).
Marmagasság:
kanok: 67 cm,
szukák: 61 cm.
( +/- 3 centiméteres tűréshatárral).
HIBÁK: A fenti követelményektől történő bármely eltérés hibának minősül. A bírálat során a hiba a standardtól történő eltérés mértékével egyenes arányban befolyásolja annak komolyságát.
- Szuka jellegű kanok/kan jellegű szukák.
- Előre- vagy hátraharapás.
- Hiányzó fogak.
- Kék, vagy feketén pettyezett nyelv.
- Világos színű szivárványhártya.
- Rövid farok.
- Félénkség.
KIZÁRÓ HIBÁK:
- Agresszív, vagy túlságosan félénk viselkedés.
- Nem felálló fülek.
- Lógó farok.
- Hosszú, gyapjas szőrzet.
- Fekete maszk.
- Fehér foltok.
Nyilvánvaló felépítés-, vagy viselkedésbeli rendellenességekkel rendelkező egyedek automatikusan kizárásra kerülnek.
A herezacskóban két egészséges, a lágyékcsatornából teljes mértékben leereszkedett here tapintható ki.
Képek forrása: http://www.akita-of-rasproki.eu
Nyilvánvaló különbségek a japán akita és az amerikai akita között: