Standard

Fajtastandard

SZÁRMAZÁSI ORSZÁG: Japán.
AZ EREDETI, JELENLEG IS ÉRVÉNYBEN LÉVŐ FAJTASTANDARD KÖZZÉTÉTELE: 2001. március 3.KATEGÓRIA: Kísérő kutya.
F.C.I. OSZTÁLYBA SOROLÁS:
5. osztály                                Spicc és ősi típus.
5.csoport                                Ázsiai Spicc, ill. rokon fajok.
Munkavizsgát nem igényel.
RÖVID TÖRTÉNELMI ÁTTEKINTÉS:
Japánban eredetileg nem létezett közepesnél nagyobb testű kutya. Az 1603-as évektől kezdődően az Akita tartományban megrendezett kutyaviadalokon Akita Matagi-kat, közepes méretű medvevadász kutyákat uszítottak egymás ellen. 1868 után Tosa-val és masztiffokkal keresztezték őket, amelynek eredményeképpen méretük jelentősen megnövekedett, és a Spicc fajtákra jellemző tulajdonságok fokozatosan elhalványultak.
1908-ban törvény tiltotta be a kutyaviadalokat, ám az addigra széles körben megkedvelt fajta, mint nagytestű japán kutya tenyésztése tovább folyt. Az elért sikerek elismeréseképpen 1931-ben kilenc különösen kiemelkedő egyedet nemzeti kinccsé nyilvánítottak.
A második világháború idején, 1939 és 1945 között elterjedt szokássá vált, hogy kutyák bundáját katonai ruházat céljára használták fel. Az alapanyag-utánpótlás folytonosságát biztosítandó, a rendőrség a rendészeti és katonai célokra használt németjuhászokon kívül az összes kutya beszolgáltatását vagy befogását rendelte el. Egyes akita-rajongók azzal próbálták meg kijátszani az új törvényt, hogy kedvencüket németjuhászokkal keresztezték.
A világháború végére számuk drasztikusan megcsappant. Három, egymástól jól elkülöníthető változat alakult ki: a Matagi Akiták, a harci Akiták, illetve a németjuhász-Akiták. A három különböző, mégis egy néven futó változat létezése komoly problémákhoz, félreértésekhez és káoszhoz vezetett.
A világháborút követő, a fajtatisztaság érdekében végrehajtott restaurációs törekvések legjelentősebb szereplője a masztiff és németjuhász jellemzőkkel rendelkező Kongo-go, a Dewa-vérvonal képviselője. A komoly tekintélynek örvendő tenyésztők jelentős része azonban mereven elutasította a nem japán kutyákkal történő vérfrissítést és Matagi Akitákkal képzelte el az ősi, tradicionális japán fajta visszaállítását. Erőfeszítéseiket siker koronázta: így alakult ki a ma is ismert és méltán kedvelt, nagytestű japán Akita.
ÁLTALÁNOS MEGJELENÉS:
Erőteljes, nagytestű, arányos felépítésű kutya. Másodlagos nemi jellege fejlett, jól kivehető. Félelmet nem ismerő, hűséges, nemes, tekintélyt parancsoló fajta.
FONTOSABB TESTMÉRETEK ÉS AZOK ARÁNYA:
A marmagasság és a testhosszúság (a vállbúb és az ülőgumó távolságának) aránya 10 : 11. A szukák teste némileg hosszabb, mint a kanoké.
 Figure A: helyes
VISELKEDÉS ÉS TEMPERAMENTUM:
Vérmérsékletét tekintve higgadt, hűséges, engedelmes és fogékony.
FEJ
AGYKOPONYAI RÉSZ:
Koponya: A fej mérete arányos a testtömeggel. Széles homloktájék, redőzött, ránctalan homlok.
Stop: Élesen kirajzolódik.
ARCORRI RÉSZ:
Orr: Nagy méretű, fekete. Enyhe, szórványos pigmenthiány csupán a fehér kutyáknál elfogadható, de a fekete szín mindig előnyt élvez.

Fang: Közepesen hosszú és erőteljes. Elvékonyodó, de nem hegyes. Egyenes orrnyereg.
Állkapocs / Fogazat: Erős fogak, ollós harapás.

Ajkak: Feszesek.
Pofa: Közepesen fejlett.
Szemek: Viszonylag kisméretűek. A szem külső sarka feljebb helyezkedik el, ezért háromszögre hasonlít. Egymástól közepesen távol elhelyezkedő, sötétbarna szempár (minél sötétebb, annál jobb).

Fülek: Viszonylag kisméretű, vastag, a csúcsnál lekerekített fülek, egymástól közepes távolságban. Fülei ferdén előre- és felállva helyezkednek el.
NYAK: Vastag, erőteljes, nyaklebernyeg nélküli. A fejjel arányos méretű.
TEST:
Hát : Egyenes, erőteljes.

Ágyék: Széles, izmos.
Mellkas : Mély mellkas, jól fejlett szügy, szépen ívelt bordák

Has : Felfelé ívelő hasvonal.
FAROK:
Magasan ülő, vastag, a hátra felkunkorodó farok. Kiengedve a csánk felett néhány centiméterrel ér véget. A rövid farok általában túl alacsonyan helyezkedik el, míg a hosszú farok vége túl laza. A felkunkorodás lehet jobb oldali, bal oldali, csigás vagy dupla kunkorodó.
VÉGTAGOK
ELÜLSŐ VÉGTAGOK:
Vállöv: Közepesen lejt. Fejlett.
Könyöktájék: Masszív.
Lábszár: Egyenes, erőteljes csontozatú.
FAR: Jól fejlett, erőteljes, közepesen szögellt.
MANCS: Vastag, kerek, boltozatos, feszes.
MOZGÁS: Lendületes, erőt sugárzó, magabiztos mozgás.
SZŐRZET: Durva tapintású, egyenes fedő szőrzet, puha, sűrű aljszőrzet. A csánkon és a faron némileg hosszabb, a farkon pedig jelentősen hosszabb szőrszálakkal.S
SZÍN: Vörösesbarna, szezám (fekete végű, vörösesbarna szőrszálak), csíkos és fehér.A fehér színű egyedek kivételével az összes színváltozatnak rendelkeznie kell “Urajiro”-val.
“Urajiro”: A pofán, az orr két oldalán, az állkapocs és a nyak alatti részen, a mellkason és a hason, illetve a farok alsó részén és a lábak belső oldalán található fehér (vagy világos) színű szőrzet.
MÉRET:
Marmagasság:
kanok:            67 cm,
szukák:           61 cm.
( +/- 3 centiméteres tűréshatárral).
HIBÁK: A fenti követelményektől történő bármely eltérés hibának minősül. A bírálat során a hiba a standardtól történő eltérés mértékével egyenes arányban befolyásolja annak komolyságát.
  • Szuka jellegű kanok/kan jellegű szukák.
  • Előre- vagy hátraharapás.
  • Hiányzó fogak.
  • Kék, vagy feketén pettyezett nyelv.
  • Világos színű szivárványhártya.
  • Rövid farok.
  • Félénkség.
KIZÁRÓ HIBÁK:
  • Agresszív, vagy túlságosan félénk viselkedés.
  • Nem felálló fülek.
  • Lógó farok.
  • Hosszú, gyapjas szőrzet.
  • Fekete maszk.
  • Fehér foltok.
Nyilvánvaló felépítés-, vagy viselkedésbeli rendellenességekkel rendelkező egyedek automatikusan kizárásra kerülnek.
A herezacskóban két egészséges, a lágyékcsatornából teljes mértékben leereszkedett here tapintható ki.
Képek forrása: http://www.akita-of-rasproki.eu

 

Nyilvánvaló különbségek a japán akita és az amerikai akita között: