Sokszor halljuk, látjuk e kifejezést, mi magunk pedig sokszor találkozunk
téves értelmezésével. Éppen ezért nézzük is meg, mi is ez a mostanában
divatos szó, illetőleg fogalom értelme, jelentése.
Mantrailing…
Egyszerűen fogalmazva: a mantrailing során a kutya – és persze a vezetője –
egy embernek az egyénre jellemző, egyéni szagát követi. Persze ezzel még nem
fogalmaztuk meg pontosan, hiszen a nyomkövető kutya is ezt teszi. Akkor
miért van szükség egy újabb metódusra, amely mostanában özönvíz szerűen
terjed a világon. Ha ugyanakkor a történelemben visszatekintünk, a
mantrailing régebbi módszerként lépett a színre. Első, írásos emlékek – bár
ott még nem mantrailing-ként utaltak rá – az 1200-as évek végén olvashatunk,
s e módszerrel nem kisebb személyt kerestek angol vérebekkel, mint maga
William Wallace-t, a skót függetlenségi háború vezéralakját. Ugyanakkor a
vadászok is alkalmazzák ezt a keresési módszert kutyáikkal, bár ott sem ilyen
megnevezéssel.
Mielőtt a két módszer közötti különbséget részletesen kielemeznénk, fel
szeretnénk hívni a figyelmet: egyik módszer nem kihívója, versenytársa a
másiknak. Mindinkább egymás kiegészítői, amikor is bizonyos körülmények
között az egyik, míg más körülmények között a másik lehet eredményesebb. A
MANTRAILING során a cél ugyanaz, mint a nyomkövetéskor, azaz az adott egyén
felkutatása annak egyéni szaga alapján. A különbség abból adódik, hogy míg a
nyomkövető kutya esetében elvárjuk, kvázi megköveteljük az egyén talajon
hagyott, illetőleg az egyén által okozott felület sérülése, illetve annak az
egyéni szaggal alkotott kombinációjának felszínhez közeli követését, addig a
mantrailing során az eb feladata végrehajtása – az egyén felkutatása –
érdekében leghatékonyabb testtartást, környezeti feltételeket használva éri
el célját. Más szavakkal mondva, engedjük a kutyának úgy követni a prédáját,
ahogyan azt évezredek óta sikeresen teszi, és e siker a faj fennmaradásában
is egyetemlegesen megmutatkozik.
A kutya ragadozó, s mint egy ragadozófajnak fennmaradásához a préda
lekövetésében különböző stratégiákat kellett felépítenie, s azt folyamatosan
fejlesztenie. Ezen stratégia egyik eleme a gyorsaság volt, hiszen mielőbb
megtalálni a prédát, a túlélést biztosította. A mantrailing ilyetén előnye,
miszerint az ösztönös keresési módszert alkalmazva hamarabb elérhetjük a
keresett személyt, a módszer egyik kiemelt előnyévé avanzsált. Ebből adódóan
a mantrailinges kutya nem szigorúan követi a keresett személy nyomvonalát,
hanem – ahol a környezeti feltételek ezt lehetővé teszik – levágja,
lerövidíti azt, céljának, a „préda” elérésének mielőbbi elérése érdekében.
Ebből következik, hogy a mantrailing kiválóan alkalmas elveszett, eltűnt
személyek felkutatására, ahol az eltűnés körülményei jó közelítéssel
meghatározhatók és az eltűnt személyről megfelelő „szagminta” áll
rendelkezésre. A mantrailing alkalmazása – mivel erősen a kutya ösztöneire
hagyatkozik – viszonylag egyszerű és gyors lehet, s talán ez az oka annak,
hogy ennyire népszerű és ilyen sebességgel terjed világszerte,
Vizsgaszabályzat: Kattints!