hogy egy kiegyensúlyozott, egészséges kiskutyus boldog gazdijaivá váljunk?
Kiskutyánk nevelése már az érkezés pillanatában elkezdődik.
Érdemes az első naptól kezdve lefektetni az alapszabályokat, felállítani a
határokat és ezeket következetesen betartani és betartatni a család minden
tagjával. Hiszen ha csak egy valaki enged, a nevelési módszer összedől, mint
egy kártyavár. Ha nem szeretnénk, hogy felmásszon a kanapéra, akkor ezt soha ne
engedje meg neki senki, ha bizonyos helyiségekbe nincs bejárása, ne legyenek
kivételes napok, amikor ezt mégis megteheti. Ne zavarjuk össze a kiskutyát, az
általunk felállított szabályok legyenek áthághatatlanok.
A kutyus szocializációja már születésekor elkezdődött a tenyésztőnél, nekünk ezt kell folytatnunk a korának megfelelően. Hatalmas változás egy kiskutyának megérkezni új otthonába, kirepülni a biztonságos családi fészekből. Teljesen ismeretlen terep, mely felrúgja a pici eddig megtanult szabályait, úgyhogy ezeket az alap elvárásokat meg kell erősítenünk benne. Gondolok itt például a szobatisztaságra, etetésre, egyedül töltött időre.
Ha már vannak házi kedvenceink, a kiskutyát érdemes semleges helyszínen összeismertetnünk velük. Egy 8-12 hetes kiskutyus már kellő védelemmel rendelkezik, nem kell attól tartanunk, hogy bármit is összeszed. Nem javaslom, hogy a kicsivel azonnal haza állítsunk, kész tények elé állítva már meglévő kedvenceinket. Egy park, egy mező tökéletes helyszíne lehet egy hosszú barátság megalapozásának kisállataink között. A későbbi zökkenőmentes együttélés érdekében meglévő kutyáink habitusától függően indíthatunk egy közös sétával, játékkal, aztán az ismerkedés végén közösen megközelítjük otthonunkat. Ha nincs egyéb állatunk, természetesen azonnal hazavihetjük kiskedvencünket.
Ha kutyusunk boxban érkezik, tegyük le a boxot az udvarra vagy a lakásba, de semmi esetre se erőltessük ki belőle a kicsit. Hagyjunk neki időt, hogy saját maga fedezze fel környezetét, helyiségről helyiségre. A türelem rózsát terem, tartja a mondás, és ez a kutyatartásra kiváltképpen igaz.
Néhány napig nagyon valószínű, hogy nyüszögni fog, keresi az anyukáját és testvéreit, az eddig megszokott környezetet. Ha egyedül marad, általában félelmében hangos sírásba kezd. (Persze a kivétel erősíti a szabályt) Ne kezdjük el vigasztalni, próbáljuk elterelni a figyelmét játékokkal, vagy alap engedelmességi gyakorlatokat is taníthatunk neki, úgy mint például ül, fekszik, pacsit ad. Általánosságban elmondható, hogy ezek a gyakorlatok könnyen és gyorsan elsajátíthatóak, sikerélményt ad kutyusnak gazdinak egyaránt, ezenkívül remek szórakozás mindkét fél számára. Ne erőltessük túl, mindig azelőtt hagyjuk abba a gyakorlást vagy a játékot, hogy megunná.
Könnyebbség a kiskutyának, ha az első éjszakát a gazdikkal
töltheti, nem pedig egyedül. Az egyedülléthez is fokozatosan szoktassuk hozzá,
először csak 10 percet várjunk el tőle és ezt szépen emeljük. Próbáljuk meg
elkerülni a szeparációs szorongás kialakulását.
Érdemes minél hamarabb tudatosítanunk vele a nevét, és azt hogy figyeljen is rá. Ezt egy ún. szemkontaktus gyakorlattal tudjuk elérni. Ejtsük ki a nevét, ha ránk néz, jutalmazzuk meg. A gyakorlatba klikkert is bevonhatunk. Ha hiába szólítjuk a nevén, ránk sem hederít, ne keseredjünk el, erre is van megoldás. Először ültessük magunk elé, tegyük hátra a kezünket, benne a jutalomfalattal, mondjuk ki a nevét ismét, és várjuk meg, amíg a szemünkbe néz. Ha semmiképpen nem jön össze a dolog, akkor a jutalomfalatot emeljük a szemünkhöz, ha odanéz, megkaphatja. Ezzel azt fogjuk elérni, hogy a neve hallatára mindig a szemünkbe fog nézni.
Képzési módnak én a pozitív megerősítést preferálom, melynél
a fő hangsúly a jutalmazáson van, büntetést a tanítás során nem, kizárólag
szocializációs problémák esetén alkalmazunk. Úgy mint kajalopás, láb meghágása,
morgás, tárgyak szétrágása. A büntetési formát érdemes minél hamarabb
kiválasztanunk. Ez első körben egy vezényszó, úgy mint a hagyd, elég, nem. Ha
ennek ellenére sem történik változás, akkor szankcionálhatjuk a viselkedését.
Ez a kiskutya habitusától függően kerüljön megválasztásra. Lehet rákiáltás,
fölé magasodás, földre nyomás, falkából kizárás bizonyos időre, de semmiképp
sem testi fenyítés.
A kiskutya beilleszkedésének elősegítésén kívül van néhány
formai teendőnk is, melyet semmiképp ne felejtsünk el.
Érdemes mielőbb ellátogatnunk az állatorvoshoz, akár a
következő esedékes oltás alkalmával, és a már behelyezett chipet a nevünkre íratni.
Bízom benne, hogy az olvasók segítségére voltam tanácsaimmal.